Arch Linux desktop-on

Mivel korábban megtanultunk feltelepíteni egy alap, Arch-vázrendszert (KATT IDE!), ezért ha megkésve is, de itt az ideje, hogy felhúzzunk rá egy asztali környezetet a komfortosabb felhasználói élményért!

Az Arch Linux leggyakrabban használt és legjobban karbantartott asztali környezete a KDE (mivel több Arch fejlesztő KDE fejlesztő is egyben), a havonta esedékes hibajavító kiadások már a hivatalos bejelentés előtt elérhetőek hozzá. Ebben a "how-to"-ban tehát ennek a telepítésével fogunk megismerkedni.

A cikk megírásának pillanatában a legfrissebb KDE a 4.6.1-es, amire már bátran mondhatjuk, hogy "ez már a KDE4", így már azoknak is alternatíva lehet, akik eddig csak futó kalandokba bonyolódtak az épp aktuális verzióval. Ebben már a Kwin ablakkezelő sebességén is sokat javítottak (eddig az egymagos gépemen, az AGP-s videokártyámmal elég lomha volt), megfelelően beállítva ezt tovább fokozhatjuk (KATT IDE!); továbbá a gtk-s alkalmazások integrálása is sokat javult (oxygen-gtk témamotort, oxygen-refit2 ikontémát használva teljes az összhang, bővebben ITT).

Most pedig térjünk át a konkrét lépésekre! ;)

0; Először is frissítsük a az alaprendszerünket!

pacman -Syyu

1; Utána ágyazzunk meg a kedvenc asztali környezetünknek!

pacman -S gamin dbus alsa-plugins alsa-utils xorg

Ha Intel processzor van a gépünkben, akkor telepítsük fel a következőt is:

pacman -S microcode_ctl

Illetve keressük meg, majd telepítsük fel a megfelelő meghajtót a videokártyánkhoz:

pacman -Ss nvidia/ati/intel stb....

Ha ezzel kész vagyunk, akkor válasszunk a KDE multimédiás rendszeréhez, a Phonon-hoz rendszermodult! Ez lehet gstreamer vagy vlc (esetleg mplayer, de az nem támogatott). A xine modult már nem fogják fejleszteni, ezért azt már ne használjuk (LÁSD ITT!).

pacman -S phonon-vlc/phonon-gstreamer

2; Telepítsük a KDE4-es asztali környezetet!

a; Komplett telepítés:

pacman -S kde kde-l10n-hu

b; Minimális telepítés:

pacman -S kdebase kdebase-workspace kde-l10n-hu

3; Szerkesszük az Arch Linux lelkét, az RC.CONF-ot

nano /etc/rc.conf

A legalsó sorban találjuk a rendszerindulás folyamán betöltődő démonok listáját, ezt a következő módon írjuk át:

DAEMONS=(syslog-ng dbus network netfs alsa crond microcode kdm)

A vastagon szedettek az alaptelepítés részei. Az Arch már nem használ HAL-t, így elég a dbus-t indítani, az alsa a hangrendszerhez szükséges, a microcode csak akkor kell, ha 32 bites Intel processzorunk van, a kdm pedig a grafikus felületű bejelentkezéshez szükséges.

4; Újraindít--> Örül :)

Nagyjából ennyi, ezzel már el lehet indulni ;) Bővebben az Arch Linux wikijében érdemes matatni (KATT IDE!).

Jó szórakozást! :)

Üdv:
~./bicskás

Bicskás agymenése: az Arch Linux képregény (Módosítva)

Régi adósságomat törlesztem, legfőképp' ragazzo felé, ezzel a bejegyzéssel. Többen említettétek, hogy a rendelkezésre álló telepítési útmutató túl részletes és jó lenne egy pillanatfelvételekkel illusztrált változat, így született meg az ötlet: az Arch Linux telepítésének képregény változata ;) A cél az, hogy minél többen kedvet kapjatok ennek a remek terjesztésnek a kipróbálásához, hiszen a széles-látókörűséghez, mint alapmű, hozzátartozik ez a disztribúció is.

Mindössze három dolgot feltételezek elöljáróban: a legfrissebb Arch telepítő-készlet meglétét (honlap) ; dhcp-vel belőhető net-kapcsolatot; GUI-tól való elszakadás képességét ;)

Először is: a CD behelyezése után indítsuk el a konzolos LIVE rendszert:


A rendszer betöltődése közben érdemes figyelemmel kísérni a megjelenő információkat; ha az Arch már itt rendben talál mindent [DONE], akkor jó eséllyel ez így lesz az éles használat során is.


Miután felállt a LIVE rendszer, megjelenik a login shell és a prompt; igényeljünk rendszergazda jogokat, nem fog kérni jelszót, majd állítsuk be a billentyűzet kiosztást és a konzol betűtípusát. Magyar esetén a kiosztás legyen "i386/qwertz/hu.map.gz", a font pedig "lat2-16.pfsu.gz". Ha itt elrontunk valamit, nincs baj, a telepítés végén minden javítható.



Miután ezzel kész vagyunk (tulajdonképpen ez a lépés ki is hagyható, a végén meglátjátok), visszakapjuk a promptot. Írjuk be a követezőt: /arch/setup

Az üdvözlőképernyő megjelenése után a telepítő több lépésben végig fog vezetni minket a folyamaton, aminek a végén, ha minden jól megy, kapunk egy alap Arch rendszert.

Először válasszuk ki a telepítés forrását, esetünkben a hálózatit.



A következő lépésben konfiguráljuk be a hálózati kapcsolatunkat (ennek az egyszerű kivitelezése miatt feltételezem a dhcp-t), majd lépjünk át a második menüpontra és válasszunk tükör kiszolgálót (az alap Arch-ot nem válasszuk, mert az le van szabályozva), mondjuk az egyetlen magyart (a német hosteurope és selfnet szerverek is jók):



Ezek után visszatérhetünk a főmenübe, majd jöhet a következő lépés: az óra beállítása. Ez nem igényel különösebb magyarázatot. Első lépésként válasszuk ki a régiót és az időzónánkat (Europe->Budapest); második lépésként az óra beállítása következik (én az UTC-t javaslom); ha minden rendben térjünk vissza a főmenübe, ahol folytatjuk a particionálással.


Menjünk sorba:

1, Az első lehetőséggel élve teljesen formázzuk a winchestert, majd azon négy partíciót hoz létre az automatika: root, home, swap, boot. Ezeknek csak a méretét tudjuk változtatni, amit menet közben fel is ajánl a telepítő. Fontos: ilyenkor a létrejövő partíciók uuid-azonosítót kapnak.

2, A második lehetőséggel élve saját magunk darabolhatjuk fel a rendelkezésre álló helyet a cfdisk segítségével. Használata egyszerű, nem kell tartani a karakteres felülettől.


3, A harmadik lehetőséggel akkor élhetünk, ha már előtte megágyaztunk az Arch-nak, vagy a második lépésben használt cfdisk-kel már végeztünk a particionálással. Fontos! boot particiónk mindig legyen!

4, Visszavonhatunk minden változtatást a merevlemezen.

5, Visszatérhetünk a főmenübe.

Miután végeztünk a particionálással, térjünk vissza a főmenübe és folytassuk a csomagok kiválasztásával. Ne változtassunk az itt felajánlott alapbeállításokon, kövessük az utasításokat, majd folytassuk az ötödik menüponttal (csomagok telepítése) és hagyjuk dolgozni a gépet. A sikeres befejezést követően fogadjuk el a megjelenő "Folytatás" lehetőséget, majd térjünk át a rendszer konfigurálására.


A rendszer konfigurálása menüpont után rögtön egy párbeszéd-ablak kerül elénk, itt válasszuk a "Nem" lehetőséget, azután pedig álljunk neki az érdemi munkának a nano segítségével.



Elsőnek essünk neki az Arch "lelkének", az rc.conf-nak. Itt jön elő az, ami miatt az elején megejtett kiosztás/font beállítás kihagyható, ugyanis itt ugyanúgy beállíthatjuk.


A legfontosabb dolgunk az, hogy a vörössel kiemelt részt módosítsuk:

LOCALE="hu_HU.UTF-8"
KEYMAP="hu"
CONSOLE FONT= "lat2-16"
CONSOLEMAP="8859-2"
USECOLOR=yes

Ha a "CONSOLE FONT" és a "CONSOLEMAP" részeket üresen hagyjuk, akkor az alap UTF8-at fogja a rendszer használni a virtuális konzolokon is.

Valamivel lejjebb találjuk a HOSTNAME részt: itt az ideje, hogy nevet adjunk a gépüknek ;)

A következő áldozatunk legyen az mkinitcpio.conf fájl, itt a HOOKS-ba illesszük be a keymap szócskát, majd valamivel lejjebb a COMPRESSION="lzma" sort kommenteljük ki.


A következő lépésben szerkesszük a locale.gen fájlt. Ez a legegyszerűbb: kommenteljük ki a magyar ISO és az UTF kódolást.


Ha itt végeztünk, akkor az utolsó előtti sorba állítsuk be a rendszergazda jelszavát, lépjünk ki. Itt még dolgozik egy kicsit, ha az mkinitcpio.conf-ba elrontottunk valamit, akkor megszívtuk (ha csak azt írtátok át, amit mondtam ,akkor ilyen nem lehet ;) ).


Ha végzett, akkor vissza a főmenübe, telepítsük a GRUB-ot, majd lépjünk ki a telepítőből és adjuk ki a "reboot" parancsot. Amennyiben ügyesek voltunk, akkor szépen betölt az új Arch...


Fontos! Miután bejelentkeztünk, hozzuk létre a nem-rendszergazda felhasználónkat!

Tehát (user a választott felhasználónév):

useradd -m -G users,audio,lp,optical,storage,video,wheel,power -s /bin/bash user

passwd user

Ha ezzel is megvagyunk, akkor már van egy flexibilis váz-rendszerünk, amit később kedvünk szerint módosíthatunk.

Megj.: a használt démonokra nem térek ki, mivel jobbára választott asztali környezettől/egyedi igényektől függ, hogy milyeneket használunk, de ez már egy másik történet...

Amúgy kérdéseket az Arch wiki-jének is "fel lehet tenni" , a maga nemében (úgy mint wikipédia) a legjobb szerintem.

Ajánlott hivatkozások:

Arch Linux honlapja
Magyar Arch Linux oldal
"Beginner's Guide" magyarul

Jó szórakozást!;)

Üdv:
~./bicskás

UHU Linux 2.2 test gyorspróba

Nekem az UHU volt az első linuxos rendszer a gépemen és ezen kezdtem el próbálgatni a linux adta szárnyakat. Bolondbiztos volt és a magamfajta kezdőnek sem okozott problémát a telepítése. Nagyjából minden megvolt rajta ami nekem akkor kellett. Azt hiszem szerettem, aztán jött a többi disztribúció és szép sorjában de mégis nosztalgiával gondolok vissza rá.

Most azonban egy kicsit fel lehet eleveníteni az emlékeket, mert a fejlesztő gárda két év után újabb változattal -egyelőre bétának nevezhető- rukkolt elő amit lehet próbálgatni és tesztelni. Én is ezt tettem.

Első körben letöltöttem a DVD méretű képfájlt innen: ftp://ftp.uhulinux.hu/uhu/dev/test/ és becsatoltam a virtuális gépbe. Aztán jöhetett a móka.
Betöltött a rendszer és kiválasztottam az első menüpontot vagyis a 32 bites rendszer használatát. Azt fontos tudni hogy alapból Live módban töltődik be a rendszer és utána lehet telepíteni. Azonban itt is minden funkció elérhető és használható.



Miután bejött az asztal még nem ugrottam neki a telepítésnek hanem végigböngésztem a menüket. Megjegyezném hogy az ikonok kinézete engem a Red Hat-ra vagy a CentOS-re emlékeztet. Tipikus GNOME kinézet és felépítés a legfontosabb programokkal.




A menük után jöhetett a telepítés. Most sem csalódtam, nem volt túl sok kérdés és nem is tartott sokáig. Az első menü a partícionálási rész. Én a teljes merevlemezt felhasználtam de halakók maguknak is megadhatják a partíciókat.


Ami meglepett az a felhasználói és a rendszergazda fiók létrehozása. Annyit sem kérdezett a telepítő hogy kit hogy hívjanak csak meg kellett adni a jelszavakat. Valószínűleg ez valamilyen bug lehet ami remélhetőleg a fejlsztők orvosolnak a későbbiekben.


Ezután jött a tényleges telepítés folyamata. Nem tartott túl sokáig. Alig néhány percet vett igénybe.


Telepítés befejeződött, most már ki lehet venni a lemezt. A lemeztől függetlenül tovább is használhatod a live/telepített rendszert.


Újraindítás után így néz ki az asztal.


Most már csak a főbb dolgokat néztem végig. Kezdtem a csomagkezelővel ami itt a synaptic.


UHU beállító központ.


Háttér és kinézet beállításai.


A Firefox már itt is a 3.6.3 verziót használja. Természetesen kipróbáltam a multimédia lejátszást és csont nélkül ment. Emiatt dícséret illeti.


Netes rádiót vitte a Totem.


Egy fájlkezelő a sok közül.


Fanatikusoknak itt az Adobe Reader. Persze van más pdf nézegető is.


Openoffice-ből a 3.2-es van fent, azonban a MS fontokat hiába is kerestem.


Itt ezen a pontot be is fejeztem a tesztelést. Ami meglepő volt, hogy meglehetősen stabilnak és gyorsnak találtam a teszt verzió ellenére is. Szerintem még sokat kell rajta csiszolni de mindenképpen igéretesnek tűnik.
Lehet hogy készítek még egy összefoglalót ha kijön végleges változat.

Frugalware minimal install + átállás -current-re

Először szeretném kiegészíteni Ragazzo kolléga által felvázolt telepítés menetét, utána pedig pár apró tipp und übungen, hogy hogyan álljunk át -current-re.

Az alább leírt cikkhez csupán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a csomagválasztásnál csak a "base" kategóriát válasszátok (felülről a harmadik), a többit kommenteljétek ki (space-bill):


Ez felnyom a gépre egy 125 MB-os csomagot kábé másfél perc alatt, újraindítás után pedig kaptok egy minimális karakteres rendszert. Ezután első lépésként, hogy legyen segítségünk, húzzunk fel egy midnight commandert:

pacman-g2 -Syy mc

Ezzel a paranccsal frissíti a csomagadatbázist, és a telepítéssel együtt létrehozza a csomagkezelő cache könyvtárát.

Ha ez megvan, akkor húzzunk fel valamilyen asztali környezetet, vagy ablakkezelőt. A pacman-g2 -S parancs után jöhetnek a következők:

kde
gnome
xfce4

KDE-ből 4.3.5; Gnome-ból 2.28-as; XFCE-ből 4.6.1-es változat érhető el a stabil kiadásban.

Ezeken kívül természetesen elérhetőek még más alternatívák is, például: LXDE, Openbox, Fluxbox stb.

Megjegyzés: az XFCE4-hez alapból Slim bejelentkező-menedzsert tesz fel, de én ajánlom a többihez is használatát (kivéve kde), a .conf fájl-ba turkálva jól konfigurálható. Leírás ITT!

Megjegyzés: ezeket a csomagokat a választott asztali környezettől függetlenül telepítsük fel: hal; gamin.

Gyorsabb tükörszerver választása egyszerűen:

Az alapértelmezett szerver néha elég gyenge sebességet tud produkálni, ezért érdemes combosabbra váltani a gördülékeny karbantartás végett.

Ha másra nem is, de erre jó a Gfpm!

1. Indítsuk el a programot és a 'Szerkesztés >> Tárolók' menüpont alatt találjuk a stabil és a -current opciókat, ahol értelemszerűen a használt változat van kipipálva: azt szerkesszük!


2. Változtassuk meg a listán lévő szerverek sorrendjét, a legkedvezőbbet állítva a lista elejére, aztán próbálgassátok az adatbázis frissítéssel: 'pacman-g2 -Syy'

Gyorsabb tükörszerver után kutatva bátran puskázzunk az /etc/pacman-g2/repos könyvtár vonatkozó fájljaiból.

Átállás -current-re:

A Frugalware Linux gyakorlatilag egy 686-os processzorokra optimalizált Slackware alap, aminek a csomagkezelését egy Arch Linuxból átemelt módosított pacman látja el. A módosított csomagkezelőnek köszönhetően a Slakware -current-től eltérően a Frugált alkalmassá lehet tenni a gördülő kiadás előnyeinek (és hátrányainak...) emulálására. Ehhez azonban át kell állnunk -current-re.

1. Szerkesszük a pacman-g2.conf fájlt. Elérési útja: /etc könyvtárban lelünk rá. Nyissunk egy terminált, jelentkezzünk be rendszergazdaként (csak semmi bugbuntus sudózás), hívjuk segítségül kedvenc svájci-bicskánkat, az 'mc'-t, a .conf fájlt pedig F4-el szerkesszük:


Kommenteljük ki a -current elől az 'Include' sort, a stable előtt pedig zárjuk be, ahogy azt a mellékelt képen láthatjátok. Ezután frissítsük a csomagadatbázist: pacman-g2 -Syy Ha mindent jól csináltunk, láthatjuk, hogy a 'current' tárolót frissíti. Ha minden a lenini úton halad, akkor jöhet a teljes rendszerfrissítés; szigorúan a karakteres felületen, 3-as futási szinten (automatikusan terminálja a grafikus felületet): pacman-g2 -Syyu

Megjegyzés: bizonyos időközönként érdemes optimalizálni az adatbázist (mondjuk marginális frissítések után):

pacman-g2-optimize && sync

2. Nvidia felhasználóknak! FONTOS!

Az új, 2.6.33-as kernellel már érkezik a nouveau modul, ami nem szereti a "gyári" meghajtót, ezért a frissítés után rakjuk feketelistára: echo "blacklist nouveau" >> /etc/sysconfig/blacklist (ez a modprobe mappába is érvényesíti a tiltást). Ha ezt elmulasztjuk, akkor az újraindulásnál hibaüzenet fogad és nem is fogunk tudni belépni. Megoldás: valami LIVECD-ről (erre a bugbuntu is jó) szerkesszük az /etc/sysconfig/blacklist fájlt, adjuk hozzá a következő sort, valahogy így:

#
# Listing a module here prevents the hotplug scripts from loading it.
# Usually that'd be so that some other driver will bind it instead,
# no matter which driver happens to get probed first. Sometimes user
# mode tools can also control driver binding.
#
# Syntax: see modprobe.conf(5), basically:
#
# blacklist foo
# blacklist bar
blacklist nouveau

Még valami! A jelenlegi állás szerint az nvidia-settings hibásan települ, erre nincs megoldás, nem forgattak újat, de ettől függetlenül a csomag működik (?). Nem kell érteni, inkább örülj neki... :)

Egyéb, Frugál-specifikus ficsőrök:

Saját tapasztalat: a Frugál hozza a Slackware gyorsaságát, 686-os procira optimalizálva, nálam az Arch-nál is jobb sebességet produkált, reiserfs partíciókkal, szerkesztett fstab-al (pedig Arch alatt JFS-t használtam)

A Frugalware saját beállító szkriptjeit az /etc/sysconfig mappába találod.

A grafikus csomagtelepítőt felejtsétek el( gfpm) ! Telepítéshez csak és kizárólag parancssort használjatok: gyorsabb és biztonságosabb.

Egyéb:

Érdemes szemmel tartani a Frugál angol nyelvű honlapját, mert ott minden információt megtaláltok, másrészt a magyar honlappal ellentétben, itt frissül a rendszeresen megjelenő 'frugalware newsletter', ahol a -currenthez hasznos tanácsok jelennek meg. Elérhető ITT.

Negatívumok:

Sajnos, mint minden disztribúciónál, itt is vannak :(

Az Openoffice valószínűleg a közép-európai iso kódolás miatt nem képes megnyitni az ékezetes fájlneveket, no problem: nevezd át!

A Frugál hivatalos fórumán kábé annyi az élet, mint a patológián, ugyanígy a bugtrackeren. Mivel sok csomag ki van adva külsős, külföldi fejlesztőknek, akik néha körülbelül annyira értik az angol szakzsargont, mint én; ezért van, amikor kézzel-lábbal, konyhanyelven kell velük megértetni a jelentett hibát. Pozitívum, hogy szerencsére nincs annyi és olyan baj a disztróval, hogy ez eltántorítson.

Ha a karakter-kódolást átváltjuk Unicode-ra, akkor elég undorítónak bír kinézni a boot folyamata. Mondjuk, ha azt vesszük, hogy a böngésző és a terminál bármikor átváltható UTF-8-ra, a fájlneveket meg úgyis ékezet nélkül érdemes írni a csereszabatosság végett, így annyira nem kényelmetlen az ISO, mint az elsőre tűnik.

Gnome környezetben viszont hátrány az ISO-8859-2-es kódolás, mivel az UTF-8-ra lett kihegyezve, így néhány karakter helyén hieroglifák vannak. Ez van, cumi... :/

A telepítő elég fura: nálam 1.1 óta megy fel csont nélkül a Frugál, de vannak, akik még mindig panaszkodnak rá, hogy bizonyos helyeken kifagy. Ez van, ki kell fogni. Tanács: a telepítés előtt már particinaljatok fel a merevlemezetek, hogy a telepítőbe csak fel kelljen csatolni, esetleg formázni azt, így talán elkerülhető a fagyás. Illetve használjátok a 'minimál-telepítést', tehát csak a 'base' csomagokat rakjátok fel, annak mennie kell hiba nélkül, utána úgyis jobban testre lehet szabni a rendszert.

Eddig ezek a negatívumok tűntek fel a rendszert használva. A kódolásról annyit: sokakat ez szokott eltántorítani a Frugalware használatától, azonban én azt mondom: ennél nagyobb baja senkinek se legyen, mert cserébe egy elég masszív, megbízható oprendszert kapunk (feltéve, ha felkúszik a gépre). Nálam eddig bevált.


Jó szórakozást ehhez a remek disztribúcióhoz!