Sabayon 15.01 GNOME- Kezdők linux disztribúciója

A Sabayont már elég régen nem próbáltam, de mivel mostanság gördülő kiadások voltak a bejegyzések között, így visszatértem hozzá. Mert a Sabayon is rolling release kiadású. Az olaszok fejlesztették és a Gentoora épül. Ennek is a testing változatára. Az a filozófiájuk -amúgy helyesen-, hogy minden rögtön működjön,ne kelljen még utólag pl. multimédia kodekeket felrakni,  vagy egyéb a mindennapokban használt alkalmazást. Nem csak erre figyeltek oda, de a külcsínyre is. Mondjuk ez utóbbi talán KDE alatt jobban kijön.
Asztali környezetek közül szinte mind támogatott és elérhető. Ami letölthető az a KDE, GNOME és Xfce kiadás. Azt kell mondjam igazán kezdőknek találták ki. Aki esetleg beleunt a Windows 8.1 marhaságaiba -és nincs hozzákötve speciális program miatt-, annak bátran ajánlom a kipróbálását. Mivel Live módban is működik, így nincs mit veszítenünk.

A Sabayon csomagkezelésére jellemző, hogy mind bináris, mind forráskód alapú csomagok elérhetők alatta. Grafikus csomagkezelője a Rigo, amit később bemutatok. A Sabayon Wiki szerint az Entropy kb. 13000 csomagot tartalmaz, ami szép teljesítmény. Főleg, ha egy Arch linuxszal hasonlítjuk össze.

A rendszerkövetelményekre jellemző, hogy nem teszik túl magasra a lécet, már ami a mostani gépeket illeti. Tárhelyből 10 Gb-ot ír, de ez a minimum. Memóriából viszont megeszik 2 gigát is. A hivatalos csak egy giga, de az hamar elfogy.


Sabayon telepítése

Miután letöltöttem a megfelelő ISO fájlt, elindítottam a gépet. Nem rögtön a telepítésnek ugrottam neki, hanem Live módban indítottam el. Kezdők kedvéért. A Live mód akkor jó, ha elsőre csak kipróbálnál egy linux disztribúciót, de nem feltétlenül fogod telepíteni. Én azért is szeretem, mert kiderül mennyire ismeri fel a hardvert, a wifit, stb. Sőt, sok disztribúciónál alap követelmény az internet kapcsolat, hiszen ezen keresztül tölti le telepítéskor a frissítéseket.
Végül elindítottam a telepítőt. GNOME asztali környezetet választottam. 

Első lépés a nyelv kiválasztása volt. 

A következő volt a merevlemez particionálása. Nem tűnt túl bonyolultnak. Alapból LVM-et használ, de más is kiválasztható a listából. A képen is látszik, hogy ez a rész csak félig-meddig magyar. 

Kiszolgálónév megadása.

Root jelszó beállítása. 

A billentyűzet megadását és a felhasználói fiók létrehozását a képernyő tetején lévő sávban kell megadni. Ez most ezen a képen nem látszik. 

 A telepítés nekem egy kissé lassú volt, kb. 15 percet vett igénybe. Lehet, csak a virtuális gép miatt. Ezen a képen fönt látszik a két lehetőség, amit be kell állítanunk. Ezt menet közben is megtehetjük.

Minden fönt van, jöhet az újraindítás. 

Sabayon használat közben


Az elején ugyan azt írtam, hogy elég sok csomag van alapból is telepítve, én ezzel itt nem nagyon találkoztam. Klasszikus GNOME kinézet, ami nekem megint csak nem jön be, de ez legyen az én  bajom. Böngészőnek Chromium van és pl. nincs alapból LibreOffice. Ezt utólag kellett felraknom grafikus csomagkezelőből. Úgy mindenből csak alapok vannak, kissé sovány a felhozatal. 

Beállítások menü. 

A Rigo csomagkezelő. Itt meg kell állni egy kicsit. A csomagkezelő kinézete és felépítése áttekinthető és egyszerű. Ez mindenképpen jó pont azoknak, akik kezdők a linuxban. Fönt kereső mező található, balra pedig a főbb kategóriák. Maga a csomagtelepítés sokkal lassabb mint egy Ubuntu vagy akár Manjaro alatt. Viszont úgy tűnik a függőségeket jól kezeli. Lehet rosszul írom, de pl. Manjaro alatt ha telepítem a GNOME asztali környezetet,  akkor a szükséges függőségeket nem pakolja fel. Itt a hiányzó LibreOffice telepítése kb. 3 perc volt. Ez elég sok szerintem, de ha belegondolunk, hogy indításkor felrakunk mindent és utána már csak frissíteni kell, akkor ez nem lényeges szempont.
Szubjektív dolog, de nekem bejött a laza stílusú megfogalmazás, ami jellemzi a csomagkezelőt és a többi rendszerüzenetet.

A csomagok letöltése elég jó sebességgel 4-6 Megabittel történik. Ez nem rossz. Telepítés közben választható az, hogy mutassa a Rigo a folyamatot. Pont úgy, mint Ubuntu alatt.   
Aki nem szereti a grafikus csomagkezelőket, annak ott a terminál és a parancssor. A forrás alapú csomagokat amúgy is jobb onnan telepíteni. 

Ufw tűzfal grafikus felülettel. 

A multimédia és flash itt is out of the box megy. 

Nos, itt látszik az, hogy 630 megát megeszik a rendszer, igaz ennyire a Manjaro Cinnamon is "éhes". A mostani 4-8 gigás memóriával felvértezett gépeknél már nem okoz lefagyást vagy lassulást. 

Telepítés után már magyar nyelven szól hozzám a LibreOffice. Kissé korábbi verzió, mint ami a gépemen van. 

 Összegzés

Nos, be kell valljam kissé vegyes érzéseim támadtak a Sabayon tesztje után. Szerencsére a jó dolgok voltak túlsúlyban. A fejlesztők arra törekedtek, hogy egy stabil és könnyen kezelhető disztribúciót hozzanak létre. A Gentoo egy elég jó alap, bár jómagam korábban nem használtam. Nagyon nagy előnye a gördülő kiadás. A Sabayon nagyjából 4 havonta hoz ki újabb verziót, valószínűleg ezek nem nagy kiadások.
A nagyon jó hardver felismerés, a multimédia kodekek megléte alapvető fontosságú egy Windowsról áttérőnek. Meg másoknak is.
Nagyfokú szabadságot ad, hogy bináris csomagok telepíthetők és mellette Portage-ből forrás alapúak is.
Angol nyelvű leírások stabilnak és megbízhatónak tartják. Úgy gondolom nem is kell ennél több. Engem is meggyőzött.   
Sabayon letölthető innen: http://www.sabayon.org/

Antergos- Arch linux fogyasztható formában

Az utóbbi időben én is ráéreztem az Arch alapú disztribúciók ízére és előnyére. Most az Antergost, ezt a spanyolok fejlesztette disztribúciót vettem górcső alá. Eredetileg Cinnarch volt a neve, vagyis a Cinnamon asztali környezet volt az alapértelmezett. Később más irányt vett a fejlesztés és most már a GNOME 3 az alapértelmezett. Ettől függetlenül más asztali környezettel is telepíthető. Ami a lényeg, hogy rendelkezik grafikus telepítővel, így kezdők is bátran belekóstolhatnak. Aki szeretne egy olyan disztribúciót amit csak egyszer kell feltelepíteni (jó esetben) és mindig ropogós, friss csomagokat használhat, akkor az Antergos jó választás lehet.



Antergos telepítése


Miután letöltöttem a lemezképet betöltöttem a virtuális gépbe és elindítottam.

Tetszett a telepítőben, hogy szabad választást ad. Persze ez a legtöbb esetben így van. Hardcore felhasználóknak, vagy akik már pakoltak fel Arch linuxot, az bátran választhatja a szöveges telepítőt.

Első a nyelv kiválasztása volt. Szerencsére "beszélni magyar", mint az Arch alapúak többsége. Hála a fordítóknak. :-)

A telepítő leellenőrzi a szükséges minimumot. Ezt a legtöbb gép bőven túlteljesíti.

Időzóna, hely kiválasztása.

Itt tudod beállítani a billentyűzet kiosztását.

Szintén plusz pont az Antergosnak. A legtöbb disztribúció külön kínálja fel az asztali környezeteket. Nem árt megemlítenem a Manjaro-t, ami azért Archra épül, de nem teljesen kompatibilis vele. A Manjaro pl. hivatalosan csak az Xfce-t, a KDE-t és a Net kiadást. A többinek a támogatása közösségi alapú.
Nos, az Antergos telepítőjén mind rajta van és mind hivatalosan támogatott. Tehát itt az Antergosnak áll a zászló. Választhatsz a GNOME3, a KDE, a Cinnamon, MATE, Openbox  és Xfce.

Most a Mate mellett döntöttem, így ennek a szolgáltatásait kínálta fel a rendszer. Mindenki maga dönti el mit kér, a kapcsolókat ki és  be állásba lehet kattintani. A nyomtatás, a tűzfal és a betűkészletek midenképp kellenek.

A tovább nyílra kattintva még előugrik egy-két információs ablak.

A lemez felosztásával most nem sokat bajlódtam. Használhatsz LVM-et és titkosítást is.

Mielőtt továbbmennénk még meg kell erősítenünk ezt. Duplán.

Felhasználói fiók létrehozása. Aki egyedül használja a gépet, annak mehet az automatikus bejelentkezés is.

Eljutottam a tényleges telepítéshez. Ez egy kissé sokáig tartott. Legalábbis egy LinuxMint-hez képest.

És végre újra indíthattam a gépet. 

Antergos használat közben



Rögtön ráugrottam a beállításokra. Egy kissé Opensuse érzésem volt. Mindent látni és nincs túlzsúfolva.

A multimédia kodekekkel nincs gond...

A menü gyorsan és egyszerűen működik. Persze a Mate nem a lassúságáról híres. Azt meg kell jegyeznem, hogy más disztribúciók sokkal több csomaggal kényeztetik el az embert. Szinte dúskálni lehet a mindenféle jóban. A kevés előre telepített alkalmazásnak ott az előnye, hogy nem nagyon kell törölgetni a fölös dolgokat.
Irodai csomagot nem találtam, azt külön kellett installálni. Böngészőnek Chromium van, ez nem rossz.

Amint látható nem egy memória éhes jószág. 300 megával beéri alapjáraton. Egy másik cikk szerint a KDE 430, míg a GNOME 410 megát eszik. Ez nagyon jó. Nekem most a Manjaro Cinnamonnal 600-nál jár. Amúgy ez a kedvencem. Mármint a Cinnamon.

Az Antergosnak is van grafikus csomagkezelője, ez a PacmanXG, ami egyelőre béta állapotú. Ettől függetlenül működik, de persze előfordulhatnak vele kisebb malőrök. Összehasonlítva a Manjaro-val,ez sokkal komplexebb és azt  kell mondjam több dolgot lehet grafikusan beállítani. A legtöbb lényeges dolog megtalálható benne. Megint csak +1 az Antergos javára.Megkereshetjük vele a leggyorsabb kiszolgálót, frissíthetünk vagy éppen downgrade-elhetünk.
AUR-al együtt kb. 7000 csomagot kínál.

Összegzés

Az Antergos nem okozott csalódást, nagyjából azt kaptam amit vártam. Mióta kijött az Arch linux, azóta egyre többen próbálják ki és elégedettek vele. Azonban kell valami a kezdőknek is. Ilyen lehet az Antergos, amivel nem kell szenvedni, könnyű telepíteni. A Manjaro-hoz hasonlóan Live módban minden hardvert simán felismert. A wifi rögtön látszott, jelszó beírás után tudtam csatlakozni. Nagyon nem akarok összehasonlítgatni, de több pont jár az Antergosnak mint a Manjaronak. Mintha a fejlesztők jobban odatették volna magukat azért, hogy bárki könnyedén használja. Több olyan apróság van, amivel gördülékenyebb a használat. Emellett teljesen kihasználja az Arch előnyeit, nem csak ahhoz hasonló.