Vannak alkalmak, amikor csak úgy végig bogarászom a Distrowatch-ot és rálelek érdekesebb disztribúcióra vagy egyéb oprendszerre. Ilyen az OpenIndiana is. Nem nagyon találkozni vele, nem nevezhető népszerű oprendszernek. Igazából az OpenSolaris folytatása, egy asztalra tervezett verzió. Belevágtam a telepítésbe. A lemezképet
innen lehet letölteni. Az első lépés a billentyűzet kiosztás kiválasztása, majd elindult a grafikus telepítő. A varázsló magyar nyelven kalauzol végig minket. Sajna nem fért bele teljesen az egész kép így néhol "levágva" jelenik meg.
Már a bootnál több lehetőségünk van, én az első lehetőséget választottam.
A particionálásnál választhatjuk a teljes lemez használatát vagy magunk feloszthatjuk a lemezt. Amúgy zfs fájlrendszert használ. Egy másik cikk megjegyzi amire én nem figyeltem föl, hogy ugyan telepíti GRUB-ot, de itt nem lehet megadni hová tegye.
A linux disztribúciókhoz hasonlóan itt is az időzóna majd nyelv kiválasztása jön.
A fiók létrehozásánál egy ablakban van a normál felhasználó és a root adatainak megadása.
Itt láthatunk egy kis összefoglalót.
A telepítés elindul és ahhoz képes nem mondhatnám túl lassúnak. Az rögtön szembetűnik, hogy nem vitték túlzásba a külcsínyt. Néhány alap infót megtudhatunk az OpenIndianaról, de nincs annyi minden mint amit pl egy Manjaronál megszokhattunk.
Véget ért a telepítés. Jöhet az újraindítás. Nos, ez nem ment annyira könnyen mint gondoltam. Szötymörgött egy darabig, mire valóban újraindult.
OpenIndiana használat közben
A login ablakban erősen a kék színek dominálnak, semmi csicsa. Beírtam a felhasználónevet és jelszót, majd bent voltam. Utána jött az érdekesség. Ugyanis amikor valamilyen rendszergazdai jogosultságot igénylő alkalmazást indítottam, akkor meg kellett változtatni rögtön a jelszót. Mert "lejárt". Általában nem ezzel szoktunk indítani. Persze mondhatnánk, fő a biztonság.
Ha ránézel az asztalra, akkor megint csak a minimalista stílus tekint vissza ránk. Csak a zöld mindenhol. Legalább valami jó háttérképet berakhattak volna. Mindegy. Gyorsan végigzongoráztam a menüket, ami megint csak nem nyűgözött le túlságosan. A grafika alatt csak egy képmegjelenítő és kamera kezelő volt. Lemez írónak Brasero, Totem mint filmlejátszó és egy Rhytmbox mint zenelejátszó érhetők el.
A menük fönt helyezkednek el balra, jobbra figyel a hálózat és hangerő ikonja.
Az internetet a Firefoxszal érhetjük el, aki csevegésre vágyik, annak a Pidgin áll rendelkezésre. A többi hasonló mint egy linux alatt. Előre telepítve tényleg csak annyi van, ami az induláshoz elegendő.
A csomagkezelőt persze nem tudom kihagyni. Nagyjából magyar a felület, egy-két gomb maradt angol.
Itt már látható, hogy nagyjából 3000 csomag érhető el. Korábban utaltam arra, hogy én kevésnek tartom az Arch cirka 7000 csomagját is, de ez ahhoz képest is sovány felhozatal.
Tűzfal. Ehhez nem kell túl sok kommentár. Van, működik.
A tűzróka nem éppen a legfrissebb kiadás, igaz még nem csináltam rendszer frissítést.
Mostanában kezdtem rászokni arra, hogy megmutatom a rendszer éhségét. Üresjáratban kb. 300 megát igényel.
Konkluzió
Az OpenIndiana nem nevezhető kiforrott asztali operációs rendszernek. Nem tudom valaha lesz-e, de most nem az. Kevés fejlesztő áll mögötte és nem túl népszerű, vagy legalábbis nem használhatják túl sokan. Eredetileg szerverre készült a Solaris, aztán most itt tartunk. Maroknyi de lelkes fejlesztő felkarolta és továbbvitte az OpenSolarist. Az idő eldönti, hogy megéri-e a beleölt idő.
Sokszor írtam már, hogy vegyes érzéseim vannak a kipróbált disztribúcióval kapcsolatban. Itt sem tudom ezt elhagyni. Előnye az lehet, hogy könnyű a telepítése és a használata, meg a ZFS fájlrendszer, akinek ez fontos.
Hátránya mindenképpen az elterjedtség hiánya és a kevés csomag. Van magyarítva, de az sem mindenhol működik rendesen. A csomagoknál érdemes megemlíteni, hogy több elavult és egy cikk megemlíti, hogy alapból nincs multimédia támogatás.
Nekem hiányzott a LibreOffice, szerintem ennek alapnak kellene lennie minden rendszeren. Memóriából nem kér sokat, de ez nem pótolja a meglévő hiányosságokat.
