Rescatux- A megmentő

A Rescatux azon disztribúciók egyike, melyekkel az összeomlott rendszer hozható rendbe. Amennyiben a helyzet engedi. LIVE CD, így nem kell telepíteni.

Az alapot a Debian adja. Amit ki kell emelni, az a grafikus felület. Sok hasonló disztribúció létezik, azonban a legtöbb esetben csak szöveges módban tudunk intézkedni. Itt meglehetősen részletes leírást kapunk a hogyanokról.

Túl sok szolgáltatása sincs, de az alapokhoz elegendő lesz. Nézzük. Lehet vele

• GRUB-ot helyreállítani Windows telepítés után
• Linux és Windows jelszó reset
• Linux fájlrendszer ellenőrzése

Rescatux honlapja: http://www.supergrubdisk.org/rescatux/

Rescatux letöltése: http://www.supergrubdisk.org/category/download/

Képek

És egy kis videó.

Deepin asztali környezet telepítése Ubuntu 13.04 alatt

Figyelmeztetés! Mivel a hozzászólások szerint a Deepin többeknek rendszerösszeomlást eredményezett, így mindenki csak saját felelősségére próbálja ki éles rendszeren! Előbb érdemes mindent menteni, vagy virtuális gép alatt próbálkozni. Amennyiben megér ennyit. 


A Deepin egy Ubuntu alapú disztribúció kínaiaknak kifejlesztve, ami tele van hasznos dolgokkal. Az első betöltés után azt veszed észre, hogy egyszerűen gyönyörű. (Nem én találtam ki, ez van a cikkben. Egyébként ez úgyis szubjektív.)
A téma áttekinthető, elegáns és felüdítő. (?)

Deepin asztali környezet telepítése

Első körben a források listáját kell szerkeszteni valamivel. Itt éppen így néz ki a dolog: (Szerintem még csinálj biztonsági mentést is róla)

sudo vi /etc/apt/sources.list

Add hozzá a következő sorokat

deb http://packages.linuxdeepin.com/deepin raring main non-free universe

deb-src http://packages.linuxdeepin.com/deepin raring main non-free universe

Mentsd el és lépj ki.

Most importálni és telepíteni kell a GPG kulcsot. 

wget http://packages.linuxdeepin.com/deepin/project/deepin-keyring.gpg

gpg --import deepin-keyring.gpg

sudo gpg --export --armor 209088E7 | sudo apt-key add -

Frissítsd a források listáját.

sudo apt-get update


Telepítsd a csomagot

sudo apt-get install dde-meta-core

Aki szeretné telepíteni a zenelejátszót és a beállítás panelt, akkor installálja a következőket is:

sudo apt-get install python-deepin-gsettings deepin-music-player deepin-software-center

Forrás: http://www.ubuntugeek.com/install-deepin-desktop-environment-on-ubuntu-13-04.html
További infók: http://www.linuxdeepin.com/feature

Karesz felhasználói felületei Ubuntu 12.04 alatt

A mai cikk egy olvasói levélből született. Ebben láthatunk saját kreációt, melyet Ubuntu alatt követtek el. Szerintem jól sikerült. A képek a cikk végén találhatók.

"Sziasztok!

Hosszabb ideje követem a blogotokat, már egy ideje gondoltam arra, hogy megosztom az én saját magam barkácsolta felhasználói felületeket veletek, hisz ti igencsak benne vagytok a "próbálgatásban". 

Én jómagam 2007 óta vagyok Linux felhasználó, azóta a fő operációs rendszerem Ubuntu, játék kedvéért kipróbálgatok más rendszereket. 

A kipróbálgatások során mindig az a problémám, hogy ha az embert rendszert váltana, az túl sok macerával jár (én már megszoktam a debian alapú rendszereket, az Ubuntu pedig szerintem az egyik legjobban támogatott linux rendszer), mostanában pedig már csak olyan rendszereket vagyok hajlandó használni, amelyeket hosszabb távon támogatnak a fejlesztők (talán ezért is használok Ubuntu 12.04 LTS-t). 

Ráadásul egyetlen operációs rendszer sem lesz pont olyan, mint amilyet az ember szeretne. De elismerem, hogy mindegyikben vannak jó elemek, ötletek, de ritka amikor "minden klappol" és egy oprendszer képest minden álmunkat kielégíteni. Szerencsére a Linux nagyon jól testreszabható :) 

Én olyan embernek tartom magam, aki a "best practice"-t az élet minden területén folyamatosan figyeli és adaptál. 

Ezt tettem a desktop GUI-k esetében is és meg is valósítottam a magam módján az én "álom felhasználói felületemet". A célom, hogy a saját munkám ellátásához hatékony felhasználói felületeket kreáljak és hogy azon dolgozhassak.  

Ezekből szeretnék bemutatni nektek, most három koncepciót, amit meg is valósítottam a gyakorlatban is, tehát ezek nem "mockup"-ok.  

Háttér: 

• Laptop: Egy Lenovo Thinkpad R400-as laptopot használok, Intel Core 2 Duo processzorral és 3 GB memóriával. Lenovo párti vagyok, szeretem a billentyűzetet és mert van egy nagyon fontos dolog ezeken a gépeken: 3 gombos egér, pöcökegér.
  
• Operációs rendszer: Én csak és kizárólag Ubuntu 12.04 LTS disztribúciót használok.
  
• Felhasználói felület: Gnome Shell 3.4 felülettel (ami az Ubuntu szoftverközpontból elérhető). Bevallom, hogy én Gnome Shell párti vagyok, próbálkoztam más felületekkel, de nekem ez jön be a legjobban. 

* * *

Koncepció # 1 

Ez egy átalakított Gnome Shell felület. A felső panelen átrendeztem a dolgokat, elemek balról jobbra: 

• Aktív sarok továbbra is megmaradt, de a tevékenységek lekerült, mivel értelmetlenül foglalja a helyet. [Használt Gnome Shell extension: Activities Configurator]
  
• A maximalizált ablakok vezérlőgombjai felkerülnek a felső tálcára. [Használt Gnome Shell extension: Maximus, Window buttons]
  A nem maximalizált ablakok esetében az ablakok vezérlőgombjai az ablak saját ablakkeretében helyezkednek el.
  
• A maximalizált ablakok címsora felkerül a felső tálcára. [Használt Gnome Shell extension: Status Title Bar]
  
• A tálca közepén helyezkedik el az adott munkaterületen éppen futó alkalmazások ikonjai. [Használt Gnome Shell extension: Taskbar]
  
• A tálca jobb oldalán helyezkednek el az "értesítő" ikonok, illetve ide került át az idő. [Használt Gnome shell extension: Status Icon Fixer, Show Desktop Button, Shellshape, Remove Accessibility, Media player indicator, Frippery Move Clock, All-in-one Places, Alternative Status Menu]

A rendszer mögött az a megfontolás áll, hogy legyen takarékos a kijelzővel, mert a Gnome Shell alapban szerintem nem takarékos vele (felső panel + ablakcímsor). Mindezt úgy éri el, hogy a maximalizált ablakok "rákerülnek" a felső panelre, az ember pedig a képernyő közepén mindig látja a futó alkalmazásokat, és mivel az egér jellemzően a felső képernyőrészen kalandozik a legtöbbet, sokkal gyorsabban lehet váltogatni az alkalmazások között. 

A másik újdonság ebben a rendszerben a hagyományos megoldáshoz képest, hogy az aktív ablak fókuszban van, míg az inaktív ablakok kicsit "elsötétednek", ez segít a fókuszálásban nem maximalizált állapotban futó alkalmazások esetében. [Használt Gnome Shell extension: Shade Inactive Windows]. 

És végül egy olyan dolog következik, amiről nincs kép. Lenovo-t használok, ahol van "középső" gomb. Ezt egy kis ügyeskedéssel hozzárendeltem a "WIN" (ALT+F1) gomb-hoz az easystroke nevű programmal (elérhető Ubuntu Szofverközpont-ból). A lényeg, hogy amikor megnyomom a középső egérgombot, akkor bejön a Gnome Shell "ablakválasztója". Rettentően praktikus, így a programváltások nagyon kevés "egerészéssel" megoldhatóak, de gyakran használom a felső panel közepén lévő programválasztót is [Használt Gnome Shell extension: TaskBar]. 

Ez már így egy nagyon tökéletes asztali felhasználói élményt kínál, gyors, praktikus, hatékony, optimális. Szeretem :)

* * *

Koncepció # 2 

A 2. koncepció az 1. koncepcióból indul ki és integrál egy "Unity" szerű oldalsó sávot. 

Talán még annyit megjegyzek, hogy a Gnome Shell konfigláljaiban a felső panel betűméretét megnöveltem (16pt)-ra, de ez nem feltétlen szükséges szerintem, csak szerettem volna, ha a maximalizált ablakok felső címsora egy kicsit nagyobb lenne.  

A 2. koncepcióban nem alkalmaztam a felső panelen a TaskBar-t, mivel itt az oldalsó sávon láthatóak a futó alkalmazások (illetve rajta lehetnének a kedvencek közé felvett alkalmazások). [Használt Gnome Shell extension: Dash to Dock]

A Dash to Dock "panel" szerűre van beállítva, és a amennyiben egy program több ablakkal fut, akkor az ikonra kattintva váltogathatunk a futó ablakok között. 

A koncepció az Unity legjobb elemeit ülteti át a Gnome Shell-be, és meg marad a bal felső aktív sarok :) ez lehetőséget teremt a futó alkalmazások grafikus áttekintésére és kényelmes keresőszerű élményt biztosító programindításra. 

Ugyanúgy működik az easystroke is, amellyel Lenovo középső egérgombbal elő tudom hozni a Gnome Shell "exposé" szerű felületét. 

* * *

Koncepció # 3

A 3. koncepció szintén Gnome Shell felület, de itt a hagyományos Gnome Shell felső panel autohide-lásra került (Használt Gnome Shell extension: Panel Settings - és ezen belül beállítva az autohide funkció). 

A koncepció alapötlete pedig az Elementary OS-ből szanált "Wingpanel" koncepció. Ennek lényege, hogy a felső panel egy rövidített panel, amely képes a maximalizált ablakok címsora fölött maradni. 

Mivel a "Wingpanel" egy hallott fejlesztés (közben Elementary OS egészen más irányba ment el), így megcsináltam én magam a sajátomat. Ez a Tint2 [elérhető az Ubuntu Szoftverközpontból + beállítás fájllal együtt] programot használja, amelynek a konfigurációs fájlát alaposan átszerkesztettem. Mivel ez tényleg nem annyira egyszerű, ezért most ezen technikai részletektől eltekintenék. 

De hogy is működik a panel? Tehát működik a Gnome Shell bal aktív felső sarka, ha programot akarunk indítani, választani. 

A futó programok ikonjai rákerülnek a Tint2 tálcára, amely képes több munkaasztalt is kezelni. A Tint2 képes arra, hogy mozgassuk a futó alkalmazások ikonjait, tehát nagyon kényelmesen használhatjuk a több munkaasztal koncepciót (sajnos ez Gnome Shell-en nem annyira kényelmes). A Tint2 tálcára még rákerült az akkumulátor kijelzés és a dátum. Továbbá az adott asztalon futó alkalmazás ikonja mindig "színes", míg a többié "fekete-fehér", ez is segítik annak megállapítását, hogy melyik éppen a futó program, ráadásul a Tint2 nem csoportosítja az ikonokat, aminek én kimondottan örülök. Az aktív munkaasztal körül pedig egy vékony keretet fedezhetünk fel a tálcán, ez szintén segít annak eldöntésében, hogy akkor most melyik az aktív munkaasztal.

Amennyiben egérrel a felső képernyőszélhez érünk, akkor lejön a Gnome Shell felső panelje (ez lehet a klasszikus vagy extension-ökkel testreszabott, mindenki saját ízlése szerint, de a lényeg, hogy ezen a panelen rajta vannak az "értesítő" + wifi + beállítás stb. ikonok). Szerintem ezen elemekre nincs szükség a mindennapi munka minden pillanatában, így nyugodtan elrejthetjük szemeink elől. 

A koncepció a Gnome egyik nagy előnyét is megtartja ez a felület (pl. koncepció 1 és 2-vel szemben), mégpedig, hogy megmarad az ablak címsora és ha erre jobb gombbal rákattintunk, akkor elkezdi váltogatni a futó alkalmazásokat (ezt a Gnome Tweak Tool / Ablakok / Action on title bar ... -n lehet testre szabni). Ez szintén nagyon hatékony módja a programváltásnak. 

Az pedig, hogy nem a "Wingpanel" eltakarja az ablak címsor egy részét (ha hosszú a fájlnév vagy a webböngésző esetén a link címe), szerintem nem olyan lényeges. 

* * *

Összefoglalás

Hosszú ideje kutatom (és tesztelem magamon), hogy mi a hatékony desktop GUI. Használtam és próbáltam már mindent: Windows, Mac OS X, különféle Linux rendszerek. 

A Linux egy nagyon jó rendszer, nagyfokú szabadságot ad a grafikus felhasználói felületek kialakításához. Az én célom pedig, hogy olyan felületet alkossak meg, amely a lehető legkevesebb "egerészést" követeli meg, de ne kelljen visszamenni a billentyűkombinációk világába. 

Saját tapasztalataim alapján az egér a legtöbbet a bal felső képernyőterületen tartozkódik, ezért érdemes oda összpontosítani a taskváltást, programzárást, minimalizálást, maximalizálást, új program megnyitást biztosító funkciók elérhetőségét. Ezért sem találom hatékonynak a Windows rendszer ablakkezelését, mert rengeteget kell a képernyő bal alsó és jobb felső része között egerészni. Ráadásul mindenki próbálja ki, hogy jóval könnyebb felfele vinni az egeret (legyen az tapipad vagy hagyományos egér), mint lefele.  

Az általam kreált felhasználói felület épít a Mac OS X elemeiből is (ahogy a Gnome Shell), azonban én nem tartom célszerűnek azt, hogy a menüsor rákerüljön a tálcára. Szerintem sokkal praktikusabb, ha a mindenkori ablakban helyezkedik el, így a felhasználó sem keveredik meg. 

Amúgy a saját koncepcióim közül az első és a harmadik a kedvencem. Ezek annyira hatékony munkavégzést teremtenek számomra, nem kell sokat egerésznem, minden szinte egy helyen ott van, látom a futó programokat, van aktív sarkom, exposé szerűségem, beépített Gnome Shell keresőm új program nyitáshoz, látom, egyszerre tudok több munkaasztallal dolgozni, Lenovo középső gomb programozva, ablak címsorra való kattingatással váltani a futó alkalmazások között. 

Bizton ki merem jelenteni, hogy a világ egyik leghatékonyabb asztali felhasználói felületét hoztam létre magamnak. 

És most már talán nektek is, ha szeretnétek, próbáljátok ki. Nem fogtok csalódni. 

További infó és együttműködés reményében nyugodtan írjatok, ha esetleg ki akarnátok próbálni bármelyik "koncepciót", illetve ha ebből esetleg cikk készülne. "

Üdvözlettel:

Karesz

 

 

PCLinuxOS MATE-val keverve

Most van az, hogy túl sokat nem szeretnék hozzáfűzni a disztribúcióhoz, hiszen korábban már többször is szót ejtettem róla. Persze az alapokon azért végigmegyek. Azért vágtam bele, mert hajtott a kíváncsiság, hogy ebben a formációban milyen lehet. Lássunk hozzá!

A disztribúciót .torrent fájlban lehet letölteni innen.
"Bepakoltam" a virtuális gépbe és elindítottam. Közben ki kellett választanom a billentyűzet kiosztást.

Íme az asztal.  Meglepő módon itt is a zöld szín dominál. :-)
Most nem időztem el rajta, inkább elindítottam a varázslót. Egy komor arcú pingvin varázsló nézett vissza rám.

Kiválasztottam a teljes lemezt, mert nagyon nincs mit vesztenem. Persze élesben ezt nem biztos, hogy meg lehet csinálni.

Természetesen kaptam figyelmeztetést, hogy az egész lemezem törlésre/formázásra kerül.

Telepítés folyamatban.

A rendszerbetöltő telepítése megfelel ezekkel a beállításokkal.

Végül már csak újra kellett indítani a gépet.

Újraindítás után még folytatódik a telepítés. Első körben az időzónát kellett megadni, majd nem maradhatott el az idő beállítása sem.

Adjunk meg egy erős root jelszót.

Itt következett a felhasználói fiók létrehozása.

PCLinuxOS használat közben

Ahogyan az elején is említettem, most mélyen nem mennék bele a használatába, mert korábban foglalkoztam vele.
A bejelentkező képernyő szép zöld, szinte pihenteti a szemet.

A menükön azért gyorsan végig szaladtam. Csak néhány dolgot indítottam el. Közben itt megjegyzem, hogy a menü itt fentről nyílik nem lentről mint pl. a Linux Mint esetében. Fönt néhány gyorsindító ikon is terpeszkedik, amikkel a fontosabb alkalmazásokat elindíthatjuk.

A PCLinuxban nagyon tetszik ez a beállító központ. Jól sikerült. Persze más disztribúciókban is található hasonló, de ez nagyon bejött.

Nem hagyhattam ki a Synaptic-ot sem. A csomagválaszték több mint elég. 

 

 Zárszó

A PCLinuxOS nekem mindig is olyan volt mint egy könnyed habostorta. Könnyű és finom. Könnyű kezelni és telepíteni, a használatával sincs gond. Minden kézreáll, minden kezdő felhasználónak csak javasolni tudom. Most is.
A csomagválaszték bőséges, emellett rolling kiadása miatt közkedvelt. Stabil és nagyjából bolondbiztos. Windowsról kacsintgatóknak jó kiindulási alap.
Az, hogy van benne Synaptic és működik az apt-get külön jó pont neki. Tényleg gyerekjáték a kezelése. 
Habár a KDE lenne a fő vonulat a disztribúció életében, úgy gondolom ideje volt előrukkolni a MATE verzióval is. Nekem mindig is kedvencem volt korábban a GNOME, majd mostanság a MATE. Nem rontott semmit sem az összképen, sem a kezelésen. Véleményem szerint tegyetek egy próbát vele. Aztán majd kiderül érdemes-e váltani.