SwagArch 18.03 teszt

Úgy tűnik, hogy mostanság ugyanaz a tendencia figyelhető meg az Arch alapú disztribúciók háza táján, mint annó volt az Ubuntu-nál és a Debiannál. Tehát kijött az Arch, ami egy nagyon jó disztribúció, azonban nem könnyű telepíteni. Erre jött néhány fejlesztő, akik azt mondták alakítsunk ki Live rendszert, meg grafikus telepítő varázslót, és így már lehet használni az Arch-ot akár kezdőknek is. Azóta sokan kihasználták az Arch nyújtotta előnyöket, és szinte már évente jelenik meg újabb és újabb Arch alapú disztribúció. Nem feltétlenül baj, de lassan már csak minimális változtatást eszközölnek az alapon, talán van egy saját tároló, és semmi plusz. Talán a Manjaro lehet kivétel, ők nagyon jó irányba haladnak. Megkérdezhetjük, hogy vajon kell-e n+1-dik Arch alapú disztribúció. Elvileg már a meglévők is jó használható, de hátha kijön egy fejlesztő csapat még jobbal, még szerethetőbbel. Szóval adjunk esélyt mindenkinek. Az idő meg úgyis eldönti megmarad-e, vagy eltűnik a disztribúciók nagy süllyesztőjében.

Gondoltak egyet a németek, és megalkották a SwagArch-ot. Annyira újak, hogy tavaly decemberben jelent meg az első kiadás. A rövid leírás szerint Xfce asztali környezetet használ és a Calamares telepítőt. Több népszerű alkalmazás már előre telepített, nem kell vesződnünk ezek beszerzésével. 

SwagArch telepítése

Miután leszedtem a SwagArch honlapjáról a telepítő ISO-t, elindítottam a virtuális gépet. Ahogyan szinte mindenhol, itt is választhatok a disztribúció kipróbálása, memória teszt, más meglévő operációs rendszer betöltése, stb között. 

Megkerestem a telepítő ikonját és elindítottam. A nyelv az első, ami ismeri a magyart is.

Időzóna megadása.

Billentyűzet kiválasztása.

Particionálás elvégzése. Ha több OS van a lemezeden, akkor válaszd a kézi felosztást. Én töröltem mindent, nem kellett erre figyelnem.

Felhasználó létrehozása. Van automatikus bejelentkezés, meg használhatjuk ugyanazt a jelszót az admin felhasználóhoz is. Ez már csak egyéni preferencia kérdése. 

Az éles telepítés előtt még kapunk egy kis összefoglalót. Innen még visszaléphetsz, ha valamit máshogy csinálnál.

A telepítés csak pár percig tartott. A rendszer reklámozását azért ők sem vitték túlzásba, de azt megtudhattuk, hogy ez egy egyszerű és gyönyörű, mindennapi felhasználásra szánt Arch asztali rendszer.

Végre vége. Jöhet az újraindítás.

Használat közben

Igen, restart után már SwagArch fogad a GRUB ablakban.

Ha megnézzük az asztalt, akkor azért nagyrészt a barna dominál. Ha telepítés közben elfelejtettük volna mit is toltunk fel a gépre, akkor itt hamar rájövünk, mert eléggé az arcunka tolul a SwagArch felirat. Alul figyel a dock bar és rajta néhány indító ikon. Annyi látszik, hogy egyedi betűtípust és ikonokat használnak. A bal felső sarokból indíthatjuk a menüt, jobbra fent pedig az idő, dátum, és egyéb ikonok helyezkednek el. Innen tudjuk meg azt is, ha frissítés érkezett. 

Frissítésben nem szenvedünk hiányt. Talán már ezt is le lehetne tölteni akár telepítés közben.

A menü felépítése több helyről is ismerős lehet. A bal oldali oszlopban ott vannak a csoportok, balra meg a bennük található alkalmazások. Itt is feltűnnek az egyedi ikonok.

Az internet szekciónál szinte be kell érnünk a tüzes rókával...

Beállítások menü.

Mindig kipróbálom a grafikus csomagkezelőt, hiszen ezt gyakrabban használjuk majd. (Persze van aki esküszik a terminálra, de az sem baj.)

A tárolók gyakorlatilag megegyeznek az Arch-al, csak van egy saját SwagArch repo pluszban.

Firefoxból már az újabb Quantum van fent, de egy ilyen disztribúciónál ez elvárható.

Fájlkezelő.

KeePassXC jelszó tároló. Még jól jöhet.

Quod Libet zenelejátszó.

Vélemény

Túl sokat nem vártam a disztribúcióból, de az be is jött. Gyakorlatilag nem kapunk mást, mint egy Xfce asztali környezet köré felépített Arch linuxot. Ugyan kreáltak a fejlesztők egyedi ikonokat, de más extrát nem fedeztem fel. 

Az egyik disztrókat tesztelő oldal egyenesen úgy fogalmazott, hogy ez egy félkész kiadás, ugyanis neki problémája volt az óra szinkronizálásával, meg a csomagok telepítésével. Törött csomagok és egyéb hibák tarkították a rövid tesztet. Igaz, abban a tesztben a 18.02-es verzió szerepelt, míg én eggyel újabba néztem meg. Aki szereti az Arch-ot és mellé az Xfce környezetet, az tehet egy próbát. A többieknek meg ott van a Manjaro és az Antergos.