Sabayon linux 5.0

Ezt a cikket egy kedves ismerősöm küldte, mert szerette volna megosztani Sabayon Linuxal kapcsolatos tapasztalatait olvasóinkkal. 

Tulajdonképpen úgy vagyok a Linux-szal, mint az egyszeri gyerek az élettel: folyamatos útkeresésben vagyok, keresem azt a disztribúciót, amivel meg vagyok annyira elégedve, hogy egy javíthatatlannak tűnő hiba után ne akarjak újra windows-t rakni a gépre.
A „javíthatatlannak tűnő”-n van a hangsúly, ugyanis nem foglalkozom egy egész éve Linux-szal, így nem rendelkezem annyi tapasztalattal ,és főleg türelemmel, hogy konzolból hozzam vissza a döglött rendszert. Először 2.0-ás UHU-val, majd 8.10-es Ubuntuval, aztán 4.0-ás Debian-nal kísérleteztem. A Debian örök kedvenc maradt, viszont a sok hegesztés után sem éreztem teljes értékű desktop-rendszernek, így elkezdtem körülnézni. Először szempont volt a „debian/ubuntu-based”, de közben kipróbáltam az openSUSE-t és a Blackpanther-t, ahol megtetszett a KDE 4-es ablakkezelője. Eddig is kedveltem a 3.5-ös KDE-t, de a 4.2-es a párducba is piszok lassú volt (compizzal szaggatott is). A KDE 4.3-asról sok jót olvastam, de mivel a Debian az új stabilba nem kívánja beépíteni, ezért nem akartam visszanyergelni, így körülnéztem a neten, mit válasszak.
Itt a blogon olvastam először a Sabayon-ról, majd utánanéztem Distrowatch-on,és gondoltam kipróbálom. A disztribúció Gentoo alapú, amiről nem sok fogalmam volt/van, de javára legyen írva ennek az olasz terjesztésnek, hogy ennek nem éreztem hátrányát sem a telepítés, majd az éles rendszer testreszabása során sem.
Telepítés során legfeljebb a partíconálásnál kell odafigyelni, ami gparted alapú, tehát nem nagyon lehet belesülni. A többi művelet „tovább-tovább-elfogad”.
Előny, hogy már az installálástól fogva tud magyarul, és a kifejezetten
„sabayon-specifikus” Sulfur csomag-telepítőn és az Entropy tároló-
menedzseren kívül ritkán találkozni angol nyelvű alkalmazásokkal.
A rendszer felállása és a frissítések abszolválása után egyből neki lehet állni a testreszabásnak: a Sabayon alapból telepít Nvidia és ATI meghajtókat, zárt
forrású kodekeket (win32), és lejátszó-programokat (Amarok, VLC).

 

 A grafikus felületű csomag-telepítőben először az „Applications” menűbe
láthatjuk a telepítésre kijelölt csomagjainkat, amit az „Installation” fül alatt, a
„Commit actions” gombbal véglegesíthetünk. További előnye a Sulfur-nak, hogy még a munka megkezdése előtt elogadtatja velünk az összes zárt licenc szerződést, majd miután ellenőrizte a függőségek meglétét, akár teljesen magára is hagyhatjuk.

A telepítési forrásokhoz nem kell újabbat hozzáadni: alapból tartalmaz
rengeteg zárt forrású szoftver-csomagot, például: Skype 2.1 , Google-earth
5.1.35 , Opera 10.

Tökéletes Linux-terjesztés nincs, ezért ennél is felfedeztem kisebb hibákat. Én a KDE 4.3-assal szállított Sabayon-t választottam a letöltésnél (Van Gnome is, és mindegyik telepítőn van Fluxbox), és ezért lehetséges, hogy nem disztibúció, hanem asztali környezet-specifikusak a következő „érdekességek”.
A qt-gtk témamotor beállításánál, miszerint a a gtk-s alkalmazások az aktuális qt témát használják, az OpenOffice ikonjai egyszerűen eltűnnek. Ha egyéni témát rendelünk a gtk-s alkalmazásokhoz, akkor ez a „fícsőr” elmúlik.

A másik, hogy a Rendszerbeállításoknál a Bejelentkező felületnél egyszerűen
nincs „Rendszergazda mód”-gomb, ezért nem igazán tudom, azon hogy tudnék bármit beállítani...
Ezeken kívül azonban semmi extra nyomorúságot nem fedeztem fel a Sabayon-ban: az új KDE 4.3 gyors (compizzal is), a rendszer stabilnak tűnik, desktop-hoz eddig minden szükséges csomagot felleltem az alap tárolóban.
Eddig tetszik, és amíg a Blackpanther ki nem növi a KDE4-es és egyéb
gyermekbetegségeit, addig remélhetőleg marad is. Jó lenne, ha lenne egy ilyen szintű magyar disztribúció.

Írta: Bicskás

Hivatalos oldal: http://www.sabayonlinux.org/